Az Ördögborda Néptáncegyüttes honlapja  
. . . Menü . . .
Fôoldal
Képtár
Néptánccsoportjaink
Ördögborda

Prücskök

NÉVSOROLVASÁS

Öreg fiúk
 
 

Elérhetõség Nexus Alapítvány

Tevékenységi beszámolók
   

Néprajz
Felcsíki népzene
Népdalszövegek
Népviselet
Néptánc
Felcsíki épületek
Farsang : [HU] [RO]
A kender (ro)
Lakodalom
Filmek, néprajzi jelleggel
- Románia földrajza
A környék földrajzi jellemzése
Cercetari Geologice Hasmas
Balánbányai Jégkorong Klub
Csíkszentdomokos Honlapja
Balánbányai Tanulók Háza
R.A. Stúdió Honlapja
- ÖRDÖGBÖRDA ÚJ!!!
- Téka Muvelodési Alapítvány
- Kökényes Néptánccsoport
- Tébláb Táncegyüttes
- Ro Magyar Néptánc Egyesület
- Ifjú Szívek POZSONY
- Zurboló Táncegyüttes
- Nagyvárad Táncegyüttes
- Szarkaláb Néptáncegyüttes
- Ördögtérgye Néptáncegyüttes
- Háromszék Táncegyüttes
- Hargita N.Sz.Népi Együttes
- tanc.lap.hu
- FOLKRÁDIÓ
- magyarnepzene.lap.hu
- Táncház.Hu


. . . Linkek . . .



. . . Egyéb . . .

Oldalletöltések :
Kedvencekhez
Legyen a kezdőlapom 

 

Untitled Document

Farsangtemetés Csíkszentdomokoson


        A télutó legjelesebb napja Húshagyókedd, mely határkövet jelent a farsangi mulatságok és a Hamvazószerdától kezdõdõ Nagyböjt idõszaka között. Mielõtt rátérnénk a szokás bemutatására szükségesnek tartom néhány fogalom letisztázását, a szokáskör történelmi hátterének bemutatását és a mûvészetekre gyakorolt hatásait.
        A "farsang" szó német eredetû ( Farsching), és vidámságtól mulatozástól visszhangos idõszakot jelöl ami a katolikus ember naptárában ( vidékünk kizárólagosan katolikus ). Január 6.-án, Vízkereszt napján kezdõdik és Húshagyókedd éjfélkor ér véget. Éjfél után az egyik legnagyobb (és elsõ) bõjtös nap kezdõdik: Hamvazószerda.
        A farsang idõszaka alatt rendszeresen mulatnak: ekkor vannak az esküvõk falunkban, katona-búcsúztatók ( katonavacsorák) , ez a bálozás idõszaka . Ez természetes is , hiszen tél van , nincs munka a mezõn.
        A feudalizmusban a " Farsching"-ok ( " faselthing") "bolondosan beszélõk gyülekezete" volt, melynek tagjai bátran megmondhatták a máskor tilos igazságot, éppen a bolond beszéd védõpajzsa alatt.
        A farsangi szokások - farsangtemetés- alapja azonban " a természet varázslás" : a tél tavasszá varázslása, a termékenység gyarapítása, a torz, az ijesztõ nevetségessé tétele.
        A görög mitológiából a Dionüszosz - ünnepek képviselik a mai farsang õsét. Dionüszosz személyesítette meg a virágzást, tenyészést, a tavasz ujjá születését. " Igen érdekes, hogy Dionüszosz istentisztelete az ókorban nálunk felé is igen elterjedt. Ezt bizonyítja az a gyönyörû váza, amely egy Apahida-i sírleletbõl került elõ, s amelyen egy Dionüszosz -ünnep körmenete látható.         A vázát a kolozsvári régiségtani múzeum õrzi." - Dr. Xántus János.
A Dionüszosszal kapcsolatos ünnepeket a rómaiak is átvették, s alakját Bakkhosz- isten alakjával azonosították. Vidám tréfák, ünnepi játékok és díszeloadások hosszú sora fonódott ez alkalommal egybe.
        A népvándorlás korában is tovább él ez a tavaszkezdõ farsangünnep. Meggyõzõdésem, hogy a falumbéli farsangtemetés résztvevõiben ugyanúgy, mint más vidékek szokásainak szereploiben (busójárás) megtaláljuk az ebbõl a korból átmentett figurákat, szereplõket, rítusokat.
        Egyesek véleménye szerint a farsangtemetés napja a Karnevál név magyarázatát is adja ( CARNE VALE= búcsúzunk a hústól ), hiszen ettõl a naptól kezdve böjtölni fogunk. Az utolsó napot viszont meg kell ünnepelni, ki kell használni (mennyire emberi...). Goethe szerint a karneváli ünnepségeket " nem a nép számára rendezik , hanem a nép rendezi saját maga számára".
        Ezt az idõszakot szerte a világon ünneplik , mindenhol meglévén a helyi sajátosságok, színek, szokásrend, hangulat. A Rió-i karnevál a leghíresebb ezek közül, de Európa szerte is felismerni az Észak- Francia kis kikötõ városokban, Olaszországban.
        Svájcban ezen a napon a falvak népe maszkot ölt, hogy elmondhassa akár szomszédja szemébe is amit egész évben feljegyzett és kifogásol a szomszédja viselkedésében. Norvégiában ahol a leginkább várják a tavaszt, a fényt, ebben az idõszakban álarcos alakok, kezükben a napkorongot jelképezõ karikákkal vonulnak fel, dalolva, táncolva az utcákon, hirdetve a sötétet - halált legyõzõ fény-tavasz hatalmát.
        A karnevál önfeledt hangulata sok írót, zeneszerzõt megihletett : Goethe, Stendhal, Csokonai (" Dorottya"), Strauss ("Denevér c. operett), Couperin, Berlioz, Sztravinszkij.

 

        Vízkereszt napján, miután a pap megszentelte a házat, a család égõ gyertyákkal vonul a kapu elé és víg farsangi napokat kíván a szomszédságnak. Ezzel kezdetét veszi a farsangi mulatságok idõszaka ami Húshagyókedden ér véget. Ezen a napon falunk régi ifjai (századunk 20- 30-as éveiben ) aszerint, hogy melyik "táncházba" jártak mulatni, a táncháznál gyülekeztek és ének- meg zeneszóval szentmisére indultak. Fábián István bácsi a következõképpen mesélte el az ünnepkör eseményeit, kisgyerek korára emlékezve :
" Szombaton este béállott a tánc, tartott reggelig. Vasárnap Húshagyó vasárnap volt. Délután béállott a tánc esmen' . Reggelig táncoltak. Hétfõn reggel megpihentek.
        Húshagyó hétfõn este elment a szeretõs legény a leányhoz s akkor megkínálták: a kolbászt úgy megsütték, hogy a villát akarta belészúrni, s a kolbász kiszökött a tányérból. Kacagták, hogy : "Ne' , ügyetlen a legén' Ezeknek a legényeknek akkor fehér virágot, mirtuszt tettek.
        Húshagyókedden reggel minden tízes az õ táncházában gyülekezett, akkor tették a leányok fel a virágokat a legényeknek: piros bokrétát, vagy baráti virágot, táncoltató virágot ( tenyérnyi nagyságú, belül piros virág, kívul zöld levelekkel ékesítve). Ennél nagyobb volt a szeretõs virág, vagy mirtusz. Bábakalácsot és ördögbordát az rakott magának akinek nem volt szereteje, s nem tett senki, hogy :
" Ne szökjetek, met' nekem es van virágom. " Úgy es vót' , hogy egyet tett a kalapjába s egyet pedig a mejjibe' .
A táncházba gyülekeztek, felrakták a virágokat, a misére harangoztak másodikot, akkor sorakoztak, a muzsikás állott elõl, s párjával , kettõs sorban mentek a templomba. Ezalatt a hamubotosok felöltöztek s mellettük mentek, õrködtek, de hát ugye csak dísznek vótak - a gyermekeket riogatták. Szokás volt akkor egy kicsi pocsolya abban az évszakban s azokat a fehérnépeket akik pletykásabbak voltak vagy szép fehér szõrkendõ volt a fejükön jól megrittyegtették a sárba mártott hammas zacskóval. Régebb a vénasszonyok es jártak táncba s a legények haragudtak rejok met' mindent megláttak (...) , ezétt' azokot es megrittyegtették .
        Bémentek a templomba, a misének vége lett, akkor kijöttek a templom elejibe, akkor ott húztak egy nótát, vagy kettõt es - csárdást minden esetre. Ott sorba álltak s visszamentek a táncházba. A legényeknek - minden legénynek - adtak egy-egy borospohár pálinkát s a leányoknak két szem tõtött cukorkát - bombócot. Ezt a táncrendezõ gazdák adták abból a haszonból amit egész farsang alatt a táncrendezésbõl csináltak. Ez vót' a tisztelet.
        Akkor hazamentek, ettek s úgy béállott a tánc, hogy Hamvazószereda reggelig mulattak. Éjféle után egy csendes lovat felhátoltak, a gazdája felõtözött maszkának, béhajtott a táncterembe, külön nótát húztak neki, s az ott a lóval eljárta. Közbe' megjelent a nyársra tûzött savanyú káposzta, amivel a legények viccelgettek : a ló seggihez törölgették s egymáshoz dörgölték, hogy " me ne, bõjtöljél " ...
        Hamvazószerdán reggel béfogtak két ökröt két szembeforditott eketaligába, két szál deszkát reatettek s egy legényt reafektettek. Meg vótak egyezve, hogy egy lesz a halott s azt fehér lepedõvel letakarták. Volt amikor legényeket fogtak bé az ökrök helyett s a tizesen mentek végig. Két legény kétfelõl vitt két karosszéket s egy liter pálinkát. Az úton akivel találkoztak állították meg, hogy üljön le s igyék. Az nem akart leülni, de addig s addig - míg csak leült hogy igyék a pálinkából, de ekkor kikapták alóla a széket s az maradt savanyú képpel. Õk mentek tovább. Ez vót a farsang temetése." Az e napi szentmise kizárólag a fiatalokért volt. A községházával egyidöben felépített kultúrotthon lassan a táncházak megszünéséhez vezetett, népszokasainkban is látványos változásokat eredményezve. A farsangtemetés is olyan elemeket tartalmaz manapság, ami miatt a szokásrend ecseteléséhez szükségesnek tartom bemutatni napjaink farsangtemetéseit, párhuzamot vonva, és a külömbségeket kiemelve, a régebbrõl esetleg csak foszlányokban ismert farsangtemetésekkel.
        1982 - ben tizenegyedik osztályos voltam. Kedves Erzsébet óvóno ebben az évben szervezte újra a farsangtemetést az akkori Csíkszentdomokosi Hagyományorzo Együttes segítségével. Az öreg bácsik - nénik szívesen segítettek neki fáradozásaiban és így falunk nem mindennapi szokás éledésének volt szemtanúja. Azóta e szokás újra hagyománnyá vált. Az 1989 - es változások után , 1990 - ben mondhatni a farsangtemetés tömegjelleget öltött, amit, ha mesterségesen is , de sikerült fenntartani mai napig.
        A farsangtemetok ezen a napon a helyi kultúrotthon elott gyülekeztek, a foszereplot, ILLYÉST pedig a szomszédos udvarok valamelyikében készítik a nagy eseményre. A farsang megszemélyesítoje - Illyés - minálunk egy szalmával kitömött bábu. O az elmúlás, a tél megszemélyesítoje. Illyést egy taligára fektetik, szájába égo gyertyát tesznek, " szerveit" letakarják (ezt két hagyma közé rögzített murok jelképezi) , a szekér elé járomba két "öreglegényt" ( vénlegényt ) fognak és a gazda, aki az egész felvonulás vezetoje , indítja is a kultúrotthon felé a kis társaságot. Régebb a szalmabábu helyett "vénlegényt" fektettek a taligára, szájába égo gyertyával így még mulatságosabb volt.
        A farsangtemetés mindenkori és egyik legfontosabb szereplõi a hamubotosok voltak. Zsákvászonba bújtatott torz figurákká váltak, mert szalmával aránytalanná tömték õket. Fejüket fehér maszk borítja, derékövükön hatalmas csengõket (minálunk külü = kolomp ) viselnek - ezzel is még hangosabbá téve a felvonuló tömeget. Szerepük, rendeltetésük kettõs: a felvonuló tömegben fenntartani a rendet, elijeszteni a kiváncsiskodó , viccelõdõ gyereksereget, másrészt meghinteni hamuval a lányokat. A hamubotosoknak hosszú botjaik vannak minek végére hamuval töltött zacskót erõsítenek. Ezzel ijesztgetik, tartják távol a gyerekeket, a tömeget Illyéstõl. Van egy másik jelentõsége is a hamuval való megszórásnak és ez pogánykori örökségünk. Ez egy varázslat, ezáltal a megszórt lányok termékenyebbé, életképesebbé válnak. Ezt a szokást, varázslatot az egyház átvette és más jelentéssel, más környezetben alkalmazza.
        A viseletbe felöltözött legényeken, lányokon kívül a farsangtemetés további szereplõi a fonalat áruló cigányasszony, a kéregetõ cigány, a kovács, a köszörûsök és a doktor, aki folyamatosan a "páciens" egészségi állapotáért aggódik.
Nagy vígsággal, zeneszóval sorban vonul végig a menet a falun egészen a templomig, ahol a nép bevonul szentmisére. A maszkoknak nem szabad a templomba bemenni, a szertartás végéig a plébánia udvarán várakoznak.
        Érdekes kettosséget rejteget a farsangtemetok felállítása is a sorban. Rendszerint elõl a zenészek haladnak, közvetlenül utánuk a férfiak, majd a "test" (Illyés). Illyés után a sirató asszonyok következnek és végül a leánysereg. Az egészet a kiváncsiskodó tömeg, a vidám gyereksereg követi akiket a hamubotosok tartanak kordában, igazgatják, ijesztgetik.
        Ez a felállításmód temetésre emlékeztet. Azonban a zenészek jelenléte, a vígság , a tény ,hogy a felvonulásnak "gazdája" van, már a lakodalmi szokásokra emlékeztet. ( Ott is mielott esküvõre mennek a férfiak elõl, a nõk hátul, külön sorokban foglalnak helyet.)
        Amíg a templomba érnek idonként megállnak, az asszonyok elsiratják a "haldokló" Illyést, az orvos megvizsgálja, tanakodik "vajon mennyi van még hátra", a fonalas asszony a portékáját kínálja.
        A köszörûsök kést próbálnak fenni két lábasfedõ gyors egymáshoz dörzsölése által s aki túl közél kiváncsiskodik hozzájuk, azt egyikük a szájába tartott vízzel szembeköpi. Nagy a zsivaj - táncra is perdülnek . Vannak akik arra emlékeztetvén, hogy másnaptól már hús nélkül kell enni a káposztát, egy - egy savanyú káposztát nyársra szúrnak és azzal a kezükben vonulnak fel. A káposztából a legények jókora darabot vágnak le bicskákkal, azt egymás arcához mázolják, nagyokat nevetve : " no, komám, hát hol maradt a hús belõle ?"
        Ezen a napon reggel a leányok a legényeknek virágot tûznek a sapkájukba. A virág lehet piros (muskátli) - ezt táncoltató virágnak nevezik. Azok a legények kapják akik farsangidõben többször táncoltattak meg valakit. A fehér virág - a mirtusz - komoly kapcsolatot jelent - szerelem jelképe. Ha valaki ilyen virágot kapott, akkor Húshagyókedd után két nappal, Kövércsütörtökön illett egy liter pálinkával, vagy két liter borral a lány családjánál jelentkezzen - "elbeszélgetés" céljából.
A fehér virág egy komoly kapcsolat kezdetét jelentette, aminek akár házasság is lehetett a vége. Ha a legény már régebben udvarolt a leánynak akkor ezen a napon szüleivel együtt ment a lányt meglátogatni.
        Az ilyen Kövércsütörtök már az esküvoi elokészületek kezdetét (egyféle eljegyzést ) jelentette és nemritkán mulatságba torkollott.
        Itt egy újabb kettõsséggel találkoztunk, hiszen a katolikus ember számára a két legnagyobb böjtös nap Nagypéntek és Hamvazószerda. A csütörtök mégis mindig kövérre sikerült - a káposztába hús került...
Az Illyés helyett befektetett vénlegény nem más, mint az önirónia megnyilvánulása. Nevetve viselték e "tisztet". Akinek senki nem tett virágot azok szénából kihalászott bábakalácsot (száraz gyepek bogáncsa) tûztek önmaguknak.
Amikor véget ért a szentmise, a plébánia udvarára vonulnak, ott a pap megkínálja a farsangolókat, egyet táncolnak, majd felkerekednek, megkerülik a falut és a falu központjához térnek vissza. Ugyanúgy mint templomba menés elõtt: nagy hangoskodással vonulnak végig az utcákon, idõnként megállnak, elsiratják Illyést, táncolnak egy "párat" azután felsorakoznak, továbbállnak.
        A községháza elotti téren nagy sírás-rívás közepette elbúcsúznak a telet jelképezõ Illyéstõl , kiszedik a bábuból a szalmát és meggyújtják. A sírás szövege is irónikus rigmusokból áll :

"Illyeském, Illyeském, drága kicsi kincsecském,
be jó levél, be jó valál, be jól tetted, hogy meghalál.
Jaj, lelkecském, lelkecském, drága kicsi férjecském,
emlékszel-e, mikor mikor elmentünk kender nyûni,
te elõl elfutottál, egy bokorba megbúttál,
s mikor odaértem, úgy mondtad, hogy : böö...
Jaj, lelkecském, lelkecském be jó vót a bokorba
s most te mensz a pokolba."

"Harminc méteres kolbász legyen a sírköteled,
hogy meg ne akadjon a te istentelen nagy fejed.
Jaj, lelkecském, lelkecském, drága kicsi Illyeském
harangoznak hallja-e, jönnek a papok lássa -e ?
Jaj vigyék, vigyék, elvigyék, csak kert mellé ne tegyék,
megakad egy karóba s visszajõ a nyakamra."

"Szegény uram meg es hót, de én meggyászoltam vót,
gyászoltam én sokáig, holtja napjáig, de napjáig,
és azután felvettem a rokolyát, a pirosat, azt a tarka babosat,
azzal volt a farom a legkiadósabb."

"Jaj kincsecském, kincsecském drága kicsi Illyeském,
szálkába szurtad a tyúkszart s úgy mondtad, hogy
me ne apá', csucsu ..."


        Amikor Illyés körül felcsapnak a lángok, a zenészek egy szomorú cigánynótát kezdenek el játszani : "Leestek a téli havak, hegyet, völgyet beborítnak ..." vagy az "Elmegyek, elmegyek..." címu dalba .
Az ének után - minthogy Illyés már nincs, újból táncra perdülnek, majd a táncteremben folytatják. Délután mindenki haza megy, elvégzi az otthoni munkákat és estére megújult erõkkel ugranak a táncba. A tánc éjfélig tart, tizenkét óra után már kezdõdik a Nagyböjt.
        Megyénkben több faluból ismert ez a hagyomány: Csíkcsicsó, Gyergyóditró, Sófalva, Parajd, Kászon (bikaütés). Ezek közül külön említést szeretnék tenni Gyergyóditróról, ahol csakúgy mint községünkben, már a 80-as években rendszeresen megtartották a farsangtemetést. Néhány szembeötlõ különbségre hívnám fel a figyelmet.
        Elõször is, itt minden szereplõ, aki résztvevõje a temetésnek, maszkot ölt. A szereplõket csoportosítani lehet a maszkok alapján: vannak a történelembõl vett alakok, bibliai alakok, hiedelemvilág szereplõi, korunkra jellemzõ mesterségbeliek: földmûves, cipész, kovács, török basa, huszárkatona, arab, halál, ördög, krampusz, Lucifer, angyal, hazajáró lélek (fantom), orvos, szõke nõ, menyasszony és võlegény ( természetesen a nõ és a férfi szerepet cserélnek ), moldvai házaspár egy szekérderék gyerekkel, babás anya, indiai szépségnek öltözött férfi, ikrek.
        A felvonuló farsangos menet fõszereploje itt is 'Illyés' , de nem taligán szállítják mint Csíkszentdomokoson, hanem feldíszített ökör vontatta szekéren, együtt az összes szereplõvel. Érdekes, mintha egy állandó küzdelem folyna a szekérre kerülésért, vagy a fennmaradásért. Mintha mindenki Illyés "kegyeibe akarna férkozni''. Ez a játék haláltusára emlékeztet: harc a fenn- , a megmaradásért.
        Még a zenészek is maszkot viselnek , az ökrök szarvát pántlikával ékesítik és fonott kalácsokat akasztanak a szarvaikra . A felvonulókat az "ostorosok " kisérik hangos ostorcsattogtatások közepette . Gyergyóditróban az ostorosok szerepe ugyanaz, mint a csíkszentdomokosi hamubotosoké. Itt azonban a hamuval való megszórás szokása hiányzik. A felvonulás a faluszéli mezõben ér véget. Itt elsiratják Illyést , majd egy utolsó táncot lejtenek, Illyést minden szereplõ igyekszik megtáncoltatni . Ebbol kavarodás támad, a hangulat egyre emelkedik, míg a "Halál" kaszájával le nem sújt Illyésre. Ekkor a tömeg megtorpan, újból siratni kezdenek, Illyést a tûzbe hurcolják, sírnak, borral locsolják, fetrengnek "fájdalmukba", fel-felugranak, majd rikoltozva kezdenek a tûz körül táncolni, át-átugranak rajta, újból siratnak, majd megint táncolnak. Ki kell hangsúlyoznom, mennyire részletesen eljátszák a haláltusát, az életért való küzdelmet, az élõ eltávozása által kiváltott fájdalmat. Tény, hogy itt , Gyergyóditróban a tûztánc, tûzugrás nagyon mélyen él a farsangtemetõk tudatalattijában.
        Amikor Illyésnek már csak hamuja maradt, a tömeg elcsendesedik, csendben elhagyják a "vesztõhelyet", kezdodik a Nagybojt, ugyanis ez Hamvazószerda napján történik. Az a tény, hogy ebben a faluban a farsangtemetést a legnagyobb böjtös napon szervezték, szintén egyedülálló. Érdekes dolog még az is, hogy szerda elõtt vasárnap és Húshagyókedden is felvonultak a farsangtemetõk ugyanúgy mint Hamvazószerdán, csakhogy Illyés mindvégig "élõ szereplõje" volt az eseményeknek . Másik érdekesség, hogy Illyés (Illés) Gyergyóditróban közvetlenebbül vesz részt a farsangtemetés lefolyásában, mintha tényleg élne, élvezné a mulatságot, részt venne benne: mindig társaságban van, valaki táncol vagy játszik vele.
        A háromszori felvonultatása (Illyésnek) az egész szokáskörnek mesés, mondai jelleget kölcsönöz, de ugyanakkor messzire visszanyúl a pogánykor temetkezési szokásrendjéhez: az emberek "bõre alatt", tudatalattijában még él az õsi tûztánc, a tuzugrás varázslata.
        Természetesen, mint minden népszokást, hagyományt, a társadalom ezt az õsi rítussort is átalakítja a maga számára, ízlése szerint. Manapság az iskolában farsangi idõszakban rendezik a karneválokat ("maszkabál", jégkarnevál ), sõt a felnõttek is hellyel- közzel, imitt-amott kisebb házi mulatságokat, rendszeres "karimókat" és farsang végén ( farkán ) jelmezbált szerveznek . Így válik egy gyökereiben õsi népszokás falusi társadalmunk egy nagyon kis hányadának dátumhoz fûzõdõ, foggal-körömmel óvott, védett, de a nagytömegek passzivitása, érdektelensége miatt halódó ünneppé .
        Népszokásaink fennmaradása ugyanolyan fontossággal bír, mint néptáncaink ismerete, népviseletünk rendszeres felöltése, mert ezáltal tartással és tartalommal látjuk el mindazt amit a magyarságtudat, a magyar érzelem jelent .
Balánbánya, 1996 március 28.

Forrásanyag : Dr. Xántusz János - A természet kalendáriuma
Felgyüjtötték és szerkesztették Boros Csilla és Sándor Csaba 1993

 

ördögborda.hu - copyright 2017 - minden jog fenn tartva - created by AE , lately by SöCsö